 |
| Valeria szemszöge: |
Amikor megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból én a mackómat szorongatva néztem körbe-körbe.Nagyon nagy volt ez a kikötő és sok hajóval.És még több emberrel.Apukám kinyitotta a csomagtartót,hogy kivegye a bőröndünket és meglátta a biciklimet.
-Egy bicaj?-kérdezte majd kivette-Valeria édesem egy hajón nincs hely a kerekezéshez-mondta.Erre én ezt feleltem
-De hát a mama vett egy dudát a kormányra és ha megszólal mindig ő jut eszembe.-majd megnyomtam.Apa és a nővérem egymásra néztek majd apa szólalt meg.
-Ha belegondolok egy bicaj nem árt senkinek igaz?Hátha kedvünk szottyan az óceán közepén egy kis biciklizéshez-mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
 |
| Ricardo szemszöge: |
 |
| Julian(Hulian) szemszöge: |
Kivettem még a kocsiból a bőröndöket és megtaláltam az urnát amiben a feleségem hamvai vannak.
-Figyelj Ainhoa nem muszáj elmennünk visszamegyünk a városba,pár nap alatt elfelejtem a hajót és élhetünk földi életet.Madárka.
-Apa csak két hónapról van szó,fogjuk fel vakációnak.Különben is Valeriának jót tesz majd a levegő változás.Itt minden anyára emlékezteti.És ne szólíts madárkának.És nem kell nekem felügyelet.Hüü-tette fel a mutatóujját fenyegetés képen.Én csak mosolyogtam és a tenyeremet a homlokomhoz tettem.Ő csak mosolyogva elindult a bőrönddel és a húgával a hajó felé.
-Ainhova!A szoknyád kislányom!-láttam ahogy a szél egy kicsit belekap.
Láttam ahogy a lányok felém tartanak ezért gyorsítottam a tempón.
-Na ki ad egy puszit Julian bácsinak?-kérdeztem majd valeriat megpusziltam-Szia gyönyörűm.-Majd Ainhovat is-Istenem micsoda szépség vagy-majd elindultam Ricardo felé.-Ez igen.-mondtam még hátra nézve.
-Mi a csudát akarsz te azzal a biciklivel?-kérdeztem Ricardot aki egy bőrönddel és egy kis rózsaszínű biciklivel bajlódott.
-Hallgass már!És inkább segíts-kérte.
-Jó-jó és megfogtam a biciklit.
-Nem tudom,hogy jó ötlet volt-e a családi utazás Julian.Mikor Marisa meghalt úgy gondoltam jót tesz majd az együtt lét.De a hajó nem a legjobb hely a lányoknak.-mondta.
-Mi baj van a hajóval?-kérdeztem a értetlenül.-Ha?A hajón nincsenek drogok nem árulnak piát,motor versenyt se tartanak.Nézz rám 30évet töltöttem hajón.És mi bajom lett?-kérdeztem és még egyet beleszívtam a szivaromba.
 |
| Ernesto szemszöge: |
Gyorsan leparkoltam a kocsival a mólónál és kiszálltam. Kinyitottam a csomagtartót és kivettem belőle a táskámat.Volt benne még valami amit nem akartam,hogy bárki meglássa ezért gyorsan becsuktam.Egy lány jött oda hozzám
-Elnézést kérdezhetek valamit?Nem tudja merre van a Sarkcsillag egy iskola hajó?-pont megcsörrent a telefonja.
-Keleti dokk.Arra.-mutattam a fejemmel a helyes irányba.
-Köszönöm-majd elment.
 |
| Vilma szemszöge: |
Nem igazán akartam lekésni a hajót,de nem tudtam,hogy merre kéne menni.Pont megláttam egy férfit kiszállni a kocsijából.Gondoltam megkérdezem őt.Hamar tudta is a választ ezért megköszöntem és elindult a hajó felé.Közben csörgött a telefonom.Felvettem.
-Idefigyelj te pojáca.Jó kedvem volt érted?Túl sokat ittam és véletlenül pont beléd botlottam.Töröld ki a számom és hagyj békén.-ezzel le is raktam.
 |
| Pedro 'piti' szemszöge: |
Már fent voltam a hajón és éppen rágóztam és nézelődtem amikor egy kislány futott el előttem egy nagy macit szorongatva.Pont egy tiszt sétált felém aki egy rózsaszínű biciklit tartott magánál.
-Elsőáldozás volt és kapott ajándékba egy biciklit a tiszt úr?-kérdeztem nevetve mire ő letette a biciklit és odajött hozzám.
-A hajón nincs rágó gumizás-mondta.Kiköptem de az sajnos a hajó szélén megakadt.
-Ne ne várjon csak .Legyen szíves.- a tiszt fogta és a homlokomra ragasztotta
Egy hajón a kapitány az isten.Ebből következik,hogy én vagyok az isten első tisztje.A következő 24órában a homlokán viseli a rágógumit.És tudja miért?-én megráztam a fejem.-Mert ahogy kiköpte,úgy fogom a tengerbe dobni magát.Világos?
 |
| Palomares szemszöge: |
Nagyon örülök ennek a hajóútnak.Már a mólón állunk a szüleimmel és éppen búcsúzkodunk.
-Mi az amit egy jó keresztény mindig szem előtt tart?-kérdezte az apám.
-Munka,felelősség,és imádság.-anya adott még egy puszit indulás előtt.
Hallottam ahogy a kapitány azt mondja,hogy indulás ezért elindultam a többiekkel együtt.Egy lányt láttam szenvedni a csomagjaival.
-Ne haragudj,de segíthetek?-nyúltam a bőröndhöz,de ő ellökte a kezemet.
-Nem kell segíteni-majd felszállt a hajóra utána én is.
 |
| Julia (Hulia) szemszöge: |
Éppen a ládákat pakoltuk amikor meghallottam a kapitányt.
-Kérem mik ezek a ládák én nem rendeltem semmilyen ládákat.Mégis ki küldte ezeket?-kérdezte idegesen.
-Én voltam kapitány úr-mondtam majd odamentem hozzá.Odaadtam neki egy papírt.-Vagyis pontosabban a fejlesztési minisztérium.Amely ezt az utat finanszírozza.A tartalma a tudományt szolgálja.
-A minisztérium a szárazföldön rendelkezhet de a hajón én vagyok a kapitány és én mondom meg.Mi van a ládákban?-nem is tudtam mit mondjak sajnos a ládák tartalmát nem mondhatom meg,de valamit ki kell,hogy találja,hogy feljussanak a ládák.Közelebb mentem hozzá egy lépést.
-Nem árulhatom el.-ő ki került és elindult előre.Hová megy?-megakarta akadályozni,hogy a ládákat felrakják.-Nem nem nem nem-mentem gyorsan utána.Pont a ládákon volt a bőröndöm és a kapitány leakarta venni az egyiket és a bőröndöm kinyílt.
-Jaj nagyon sajnálom elnézést kérek-majd nagy nehezen összeszedtük a láda tartalmát.Csak sajnos a kapitány megtalálta az egyik alsóneműmet.
-Itt a tanga-mondta halkabban mint eddig.Én felálltam a bőröndöm mellől és kivettem a kezéből.
-E-ezt még a vőlegényemtől kaptam.Nem tudom,hogy miért hoztam el-jaj annyira kínos volt.
-Biztosan a szép emlékek miatt-mondta.Egy ideig néztük egymást majd mind a kettőnkből kitört a nevetés.ű--Talán-még mindig zavarban voltam.-Ez az út nem kezdődik túl jól-mondtam.
-Hát nem-mondta mosolyogva.
-Julia Wilson vagyok tudományos munka társ.A Sarkcsillag ösztöndíj szervezője és a diákok tanára a következő 2hónapban.
-Ricardo Montero a kapitány-mutatott a 'sapkájára'(nem tudom,hogy ezeknek mi a nevünk bocsánat)
|
| Ernesto szemszöge: |
Egy másik kocsi állt meg mellettem.Majd kiszállt belőle az egyik 'munkatársam'.
-Tudod,hogy megláttak?-nem volt túl boldog.
-Szabadulj meg a hullától én eltűnök egy hajóval amíg szükséges-majd odaadtam neki a kocsi kulcsait.
-A hajó előbb-utóbb beér a kikötőbe.Csodára lesz szükséged,hogy ne találjanak meg-majd átnyújtott három féle személy igazolványt.
-Hiszek a csodákban cimbora-mondtam majd elindultam felszállni a hajóra.
 |
| Estela szemszöge: |
Pont a kutyusomtól búcsúztam el.
-Szeretlek kicsim,2hónap és itt vagyok-pusziltam meg majd elindultam a hajó felé.
 |
| Ramiro szemszöge: |
A barátnőmtől búcsúzom el. kísért ki.
-Ramiro ne menj el-kért és már majdnem sírt.
-Sajnálom,de rengeteg munkám van abban,hogy én itt lehessek.Csak két hónap és újra itt vagyok.Gyorsan elrepül.De most mennem kell.-még utoljára megcsókoltam és elindultam felfelé.
|
| Julia szemszöge: |
Éppen pakolgattam a táskámban amikor megjelent a várva várt fekete furgon.Elindultam felé majd beszálltam.Bent a vőlegényem és az egyik 'munkatársam ült'
-A részecskegyorsító este kilenckor fog beindulni Genfben.-átadtak egy aktatáskát.Legalábbis én azt hittem,hogy az de kiderült,hogy nem.
-Ez egy nagy hatótávolságú hangfrekvenciás adó vevő-mondta a 'munkatársam'-Ez az egyetlen módja,hogy kapcsolatban maradjuk katasztrófa esetén.A 23-as számú ládában találja a cselekvési tervet ha bármi váratlan esemény történne.-előhúzott valamit a zsebéből és azt nyújtotta oda nekem-Ezt is tegye el kérem.-elvettem és megnéztem egy pisztoly volt.
-Nézze én egy tudós vagyok.Nincsen szükségem egy pisztolyra.
-Ha a gyorsító csődöt mond át kell venni-e a hajó irányítását.Talán szükség lesz a pisztolyra.-mondta nyugodtan hátradőlve az ülésen.
-Mi szükség van erre?-kérdeztem a vőlegényemet.-Annak a valószínűsége,hogy csődöt mond valami egy a milliárdhoz.Vagy van még valami?-kérdeztem félve. Philip közelebb hajolt hozzám és úgy mondta.
-Ez csak előírás.Vagy gondolod,hogy ilyen nyugodt lennék ha bármi bajtól tartanék?-megöleltük egymást majd felszálltam a hajóra.
 |
| Ainhova (Ájnova) szemszöge: |
Éppen telefonáltam amikor hallottam,hogy indulunk.
-Ne haragudj de le kell tennem mert indulunk.Szia. Puszi nénikém.Szia
Hátrafordultam és mögöttem pont egy fiú fényképezett le.Egész helyes volt.Levette a sapkáját és rám mosolygott.És csinált még egy képet.Majd pont szólásra nyitottam a számat amikor egy ládát vittek el előttem és a fiú eltűnt.
Sziasztok csak remélni tudom,hogy tetszett.És jelezzetek,hogyha várjátok a folytatást.Köszönöm.A következő rész nem tudom mikor lesz,de lehet már holnap tudom hozni.
